Keleti kényelem, nyugati nyugtalanság

Szevasztok kedveseim! Többetek lelkes biztatására ismét blogírásra vetemedek. India óta Európában folytatom a kalandozást, és teszek lépéseket a világ- és önmegismerés ill. felnőttéválás rögös útján, néha kibicsaklik a bokám, de aztán mindig talpra állok. Nem az a lényeg, hogy melyik földrészen, vagy melyik évszakban vagy éppen, (persze kétségkívül vannak kedvezőbb konstellációk) hanem hogy mi a helyzet a Masoko Köztársaságban, vagyis a bőröd határolta területen belül (mostani energetikai tapasztalataimmal ezt azért kiterjeszetném egy kissé szélesebbre). Kicsattanó hála tölt el, hogy részem lehet az emberi sorsnak nevezett kalandozásban, és megtapasztalhatom az emberi létet annak minden örömével és nyűgével együtt. Egy indián, netán kínai (de mindenképp egy közmondásos ősi nép) szavajárása, hogy akkora esélyünk van emberként megszületni a Földön, mint egy szénakazalban megtalálni egy rizsszemet. Szóval ha sikerült megszületnünk, már nem vagyunk lúzerek, és valami oka csak volt, hogy annyira ide vágytunk, hogy képesek voltunk végrehajtani ezt a lehetetlen küldetést.