Május Lausitzban

Oly gyorsan pereg az idő, hogy itt közben beállt a nyár. Ennek megfelelően burjánzik a természet. Mivel olyan helyen lakom most, ahol ezt alaposan ki lehet élvezni, tobzódom az illatokban, a látványokban és a madárfüttyökben. Ma chill out napot tartottam, és egyedül időztem az orvosi villában. Lakótársaim mind otthonukban töltötték a hétvégét, így enyém volt a kecó. Persze nem rendeztem házibulit (nem tudom, hogy magyaráznám meg, ha valaki lehányná a főnök könyveit), hanem meditációs, böjtölős, elmélkedős időtöltést tanúsítottam. Mert ideje volt átgondolni a sorsom szálait. Bár jelentősem javult az életem az utóbbi hetekben, amit az bizonyít a legjobban, hogy már 7 hete nem volt migrénem (ezt nem állhatom meg eldicsekedni, mert ilyen 10 éve nem volt), arra jutottam, hogy ideje megint áttenni a sátorfámat, ami a költözések megrázkódtatási miatt már így is elég madárlátta állapotban van. Most még nem árulok el semmit ez ügyben, amint stabilizálódik a dolog, hírt adok. Node, maradjunk a jelennél. Amikor nem esik, süt a nap, persze az is előfordul, hogy esik és süt is. Már fürödtem az egyik helyi bányatóban, üdítő élmény volt. Továbbá igyekszem a környék nevezetességeit felfedezni, erdőt, mezőt járni. Húsvétkor voltunk a világ legnagyobb mozgó gépezetén, 80 méter magas, és 240 széles, 502 hosszú, fekvő Eiffel toronynak is nevezik, persze ma már nem mozog ( a németek is belátták, hogy ez túlzás), hanem turistákat terelgetnek rajta. Úgy hívják, hogy F60, és barnaszénbányászatra használták. Mostanra már mindent kibányásztak, nem győzik feltölteni a talajt, meg teleeregetni a lyukakat vízzel. A bányászat befuccsolás miatt sokan az ivászatba menekültek. Ők a mostani pácienseink. De amit nem bányásztak ki, vagy már feltöltöttek, ott szép erdők sorakoznak, amikre a hatalmas kilátokból lehet rácsodálkozni, az egyik ilyen a Rostige Nagel (rozsdás köröm), ami egy nagy vasból készült fallikus építmény, de a látvány tényleg lenyűgöző. Szóval fürdőzgetek, túrázgatok, ügyelgetek, meg néha utazgatok. Nemrég volt szerencsém a Német Antropozófus Orvosi Társaság éves Ostertagungján Kasselban részt venni. Fantasztikus élmény volt. Németország minden tájáról ott voltak az antropozófus gyógyítók, sok ismerőssel találkoztam, voltak unterlegenharti arcok is. Thomas, a gőzmozdony nagy meglepődésemre, rögtön a keblére ölelt, sajnos nem használtam ki ezt az idillt, hogy számon kérjem rajta az igazolásaimat, amit 10 hónapja nem volt képes megírni, de állítólag egy év az átlag nála. Ez vicces, de ezek az antró berkek, azért eléggé átjáratosak. Mivel nincs sok ilyen intézmény német földön sem, ezért sokan megfordultak többen is, így Dallas jellegűvé vált a dolog, olyan vagyunk mit egy nagy család, aki hisz a csodákban. Végignézve az előadótermen, a meghatódástól majdnem elsírtam magam, hogy hány embernek ismerem a kézírását, illetve hányszor próbáltam ügyeleti mámorban kisilabizálni, hogy mit is szándékoztak a papírra vetni. A neves esemény idején történt, hogy a főnököm balesetet szenvedett, és eltörte az egyes lágyéki csigolyáját, szerencsére nem kellett megoperálni, de azóta is kényszerpihenőn forrasztja a csontját. Így a klinika és a WG is nélkülözi társaságát. De azért amikor Berlinben vagyok, meglátogatom. Egy hete itt volt a prágai antro orvosképzés csapata, nagyon jó volt a cseh kollégákkal találkozni, hisz ők is hasonló helyzetben vannak, mint mi magyarok, nem hullnak az ölükbe a Weleda gyógyszerek, ill. nem igen törzskönyvezett az antró gyógyítás. A program részeként ellátogattunk a Sterner villába Berlinben, és ónt oldottunk salétromsavban, majd hosszas kémiai fortélyok után gyógyszert állítottunk elő, majd grilleztünk. Hát ilyen egy kerti parti antró módra, alkímia és gurmandia. Hát ilyen mókásan telik itt az idő, meglátjuk mit hoz a jövő.