A szír szív

Azt hiszem, hogy mindenféle túlzás nélkül elmondhatom, hogy megvolt életem legjobban indikált gyomortükrözése. Általában nem egy felemelő érzés ilyesmi élvezetet kitalálni embertársainknak, és az sem megszokott, hogy valaki ennyire hálás ezért, mint Hussain, a szír felebarátom. A gyomorban tett látogatás révén lelepleződött egy Helicobakter Pylori nevezetű gyomor-gonosztevő, aki eztán kiirtásra került, így megszűntek Hussain 25 éve fennálló, eddig egyik arab orvos által sem megoldott gyomorpanaszai. Hogy ez járult-e ahhoz hozzá, hogy így a szívébe fogadott a szír kolónia, vagy az hogy megérezték rajtam a germán földre szakadt emigráns lét sorstársiasságát, azt azóta sem tudom. Minden esetre nemrég igén éles és pozitív irányú fordulatot vett az életem alakulása. Ha pár hete valaki azt mondta volna nekem, hogy egy arab menekült családdal fogok együtt lakni egy großräscheni lakásban, akikkel leginkább csak a testbeszéd eszközeivel tudok kommunikálni, erősen megfordult volna a fejemben, hogy itt valaki meghibbant. Márpedig a szó szoros értelmében ez történt velem, és amikor ez a gondolat realizálódik a fejemben, mindig mosoly szökken az orcámra, mert ez az egyik legjobb dolog, ami Németországban történhet az emberrel. Egyrészt igen előbújt belőlem rejtett kulturantropológus, szociológus részem, aki kajánul vigyorog, hogy résztvevő megfigyelőként élesen részese lehet egy teljesen más kultúrából érkező nagycsalád beilleszkedésének a német világba, és talán segítheti őket ebben az igen nagy kihívásban. De az igazság az, hogy eddig ők segítettek és adtak nekem sokkal többet. Az a feltétlen szeretet és bizalom, ami ezekből az emberekből árad, az egyszerűen megdöbbentő. Egyáltalán nem zavaró, hogy mondatok nélkül, az általam ismert néhány arab és az általuk ismert pár német szó segítségével társalogva, szinte alig tudunk egymásról valami tényszerűt, mert a lényeg egészen más. Annyira jó az agyból áthelyezni a fókuszt a szívbe, no meg a hasba, mert az együtt töltött idő nagy részét Sausan, a fantasztikus családanya által elkészített arab különlegességek lakmározásával töltjük. Ezt igazolja a portugál közmondás is, mely szerint a szívhez a gyomron át vezet az út. Bizonyára megfordult fejetekben a kérdés, hogy mégis miként került sor erre a meglepő lépésre. Mint már említettem, összehaverkodtam ezzel az ötgyermekes Szíriából érkező családdal, akik szintén a Hotel Lauchhammer vendégszeretetét élvezték. Ha elnézte őket az ember, nem is hitte volna, hogy nemrég veszítették el szép otthonukat és szinte minden földi javukat a bombázások által, mert olyan nagy harmónia és szeretet árad belőlük. Így nem is lehetett ellenállni a mindennapos vacsorameghívásaiknak. Majd egyszer csak elköltöztek Großräschenbe, egy 30 km-re lévő városkába. Mikor ezt tudtomra adták, rögtön közölték, hogy menjek velük. Gondoltam, hogy csak ezzel az udvariaskodással igyekeznek enyhíteni az elvesztésük miatt érzett bánatomat. De ők komolyan gondolták. Aztán én is. Megvallom a német vendégszeretet sem közel sem messze földön nem híres. Így elmondhatom, hogy lauchhammeri tartózkodásom kezdete óta, egy német embertársam sem hívott meg az otthonába (akik ezt megtették, azok magyarok, osztrákok, csehek vagy lettek voltak). Így igen kontrasztosan ért ez a nyitottság német magányomban. Mikor meglátogattam őket, már meg is mutatták, hogy melyik szobát szánták nekem, és a számomra fenntartott fürdőszoba láttán majdnem elsírtam magam meghatottságomban. Megvallom nekem is megfordult a fejemben, hogy vajon miért teszik mindezt. A beházasítás gondolata kizárható, mert a legnagyobb fiúk is mindössze 16 éves, az idősödő családapa meg tutin nem hajt többnejűségi babérokra. A vagyoni kiaknázásom sem jön szóba, mert ahogy kiveszem Szíriában elég jómódban éltek, és itt sem látszik rajtuk a szűkösség jele, persze szerény körülmények között élünk. Mikor az anyagi dolgokra tereltem a szót, ellentmondást nem tűrően közölték, hogy én családtagnak számítok, és nem fogadnak el tőlem pénzt. Azt gondoltam, hogy ettől kellemetlenül fogom érezni magam, de aztán rájöttem, hogy a pénznél sokkal fontosabb dolgokkal fogom meghálálni ezt a szívességet. Például tanítom őket németül, amihez persze előbb meg kell tanulnom arabul, de rajta vagyok az ügyön.